Kávézó 1.

Hangtalan.

Tovább »

Címkék: kv

fénytemető

a mindenség lápjában bolyongom, én a hatalmas titán. hátamon hordom az acélos egeket, és a vérlángú napot. óriás vagyok, istenek korcs gyermeke, aki arra teremtetett, hogy hordozzam tökéletlen művük terhét. hajam lobog a csikorgó szélben, arcom dühe villámokban ég. sarumat lehúzza a sár. vállam sajog a nagy tehertől. ki veszi le? senki sem, soha már.

kolostorok fagya ijeszt, szerzetes vagyok, magam ostorozom, bűnökért, melyeket nem követtem el. az ostor is én vagyok, mellyel lelkem hátát verem, minden nap, olcsó, hűs magányban, és az emberek között. mégis mondom: meaculpa, meaculpa.

önmagam réme, a hősök hőse. izmaim veszülnek, tolom egyre fel a nehéz követ érzetem lejtőjén. mindig visszagurul az.mindig. nem is kő tán, hanem a lelkem gondja, vagy bűnöm terhe.

Tovább »

ébredj

hogy milyen napra ébredünk, azt sohasem tudhatjuk; némelyikben a jövő csillog, valamelyik a jelen csodája, míg egyesek csak a keserű múltat idézik..

Tovább »

Címkék: napok, ni

Kitépett füzetlapok

Ma széttéptem átkozott önérzetem, és szembenéztem magammal. Mi vagyok?

Tovább »

Címkék: füzetlapok, kitépett

tiszta kézzel

Újra állni fel, nézni ki, látni be.

Tovább »

Címkék: így, ni

Sosem ott lenni, ahol épp lenni

Csak nézem az eget, s elképzelem..

Tovább »

Címkék: lenni

Buborékok

Csak szappangömb.

Tovább »

Címkék: buborék